A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Konrad Lorenz - A ​civilizált emberiség nyolc halálos bűne
(Jegyzet)

I. Túlnépesedés

- a nagyvárosi zsúfoltság bűne, hogy az emberi arcok kavargó, színes forgataga arc nélküli tömeggé olvad össze

- sok ember összezsúfolása his helyen, az emberi kapcsolatok kimerülésén, majd feladásán keresztül embertelenkedéshez vezet és agresszív magatartást vált ki

- a Föld túlnépesedik, ami a társas kapcsolatok túlkínálatával mindannyiunkat arra kényszerít, hogy alapvetően ,,nem emberi módon'' védekezzünk ellene és sok egyed összezsúfolása kis helyen agresszióhoz vezet

II. Az élettér pusztulása

- a természetes életteret elpusztítjuk, miáltal nemcsak saját környezetünket romboljuk le, hanem megfosztjuk magunkat a felettünk álló teremtés szépségének és nagyszerűségének tiszteletétől is

III. Versenyfutás önmagunkkal

- a mai emberek túlnyomó többsége már csak azt tekinti értéknek, ami a kíméletlen konkurenciaharcban alkalmas arra, hogy embertársai fölé emelje

- bármely politikai irányzat van hatalmon, mindkettő csak gerjeszti, hogy az embereket versengésre késztesse

- az emberiség önmagával való versenyfutása, ami a technológia egyre inkább pusztulásunkra törő fejldődését vetíti előre, vakká teszi az embert minden igaz értékkel szemben és megfosztja az olyan sajátos emberi tevékenységtől, mint a reflexióra fordítható időtől

IV. Az érzelmek fagyhalála

A mélyebb érzelmeket és érzéseket kiöli az elpuhultság. A technológia és a gyógyszeripar eszközeivel elérték, hogy egyre kevésbé viselünk el bármit, ami a legkisebb kellemetlenséget okozza. Ezzel elsorvad az embernek az a képessége, hogy olyan örömöket éljen meg, amelyeket csak akadályok sikeres legyőzése után érezhet. A fájdalom és öröm kontrasztjának természettől való hullámzása a szürke unalom rezgésévé csillapul.

V. Genetikai összeomlás

A mai civilizációban a ,,természetes jogérzék'' -en és a sok örökölt jogi tradición kívül nincs semmilyen szelekciós tényező, amely a társadalmi magatartásnormák fejlődésére és fenntartására szelekciót gyakorolna, jóllehet ez a társadalom növekedése indokolná. Nem kizárható, hogy az infantilizmus, amely a lázadó ifjúság egy részét szociálparazitává teszi, genetikai eredetű.

VI. A tradiciók lerombolása

Az emberiség egyre jobban dogmatizálható. Az azonos csoportkultúrákban egyesülő emberek számának növekedése, a közvéleményt befolyásoló tömegtájékoztatási technika tökéletesedése a nézetek uniformizálódásához vezet a történelem folyamán még sohasem tapasztalt mértékben. Hatását erősíti egy szilárdan vallott dogma, melynek szuggesztivitása a hívőtáborával együtt talán a mértani haladvány arányában nő, nevezetesen hogy a tömegtájékoztatási eszközök, például a televizió hatása alól magukat tudatosan kívánókat sokszor patológikus esetnek tekintik.
Az egyéniségvesztő hatások mindazoknak kapóra jönnek, akik a fontos tömegtájékoztatási eszközöket manipulálni akarják. Közvélemény - kutatás, reklámtechnika és az ügyesen irányított divat segítik ugyanúgy hatalomra a nagyvállakozókat a vasfüggöny innenső, mint a pártfunkcionáriusokat a túlsó oldalán.

VII. A dogmák ereje
Egy bizonyos ponton a fiatal generáció már nem képes arra, hogy kultúrális értelemben az idősebbet megértse, arra még kevésbé, hogy azonosuljon vele. Ezért idegen etnikai elemként kezeli őket és nemzetiségi gyűlöletet táplál irántuk. Ezeknek az identitászavaroknak az oka a nem megfelelő gyermek - szülő kapcsolat, ami már csecsemőkorban is patológikus tünetekhez vezethet.

VIII. Az atomfegyverek
Az atomfegyverkezés az emberiség számára olyan veszélyeket jelent, melyeket könnyebb elkerülni, mint az előbb felsorolt két folyamat köbetkezményeit.

[Konrad Lorenz - A ​civilizált emberiség nyolc halálos bűne / Helikon, Budapest, 2019 / 118 oldal]